Az ünnepeinknek általában megvan a megszokott menete. Mind a magunk módján töltjük őket. A húsvét sokaknak leginkább a sonkát, tojást, nyulat jelenti. A locsolkodást, rokonlátogatást, végeláthatatlan vendéglátásokat. Talán belefér egy húsvéti körmenet is, egy istentisztelet vasárnap reggelén.

De most ez az ünnep biztosan más lesz! Nem tudunk egymáshoz a megszokott módon kapcsolódni. Otthonainkban, visszafogottabban, szűkebb körben ünnepelünk. Egy világjárvány árnyékában, a szenvedés és a halál árnyékában. Szembesülve azzal, hogy az ember, aki hozzászokott, képes kézben tartani a dolgokat, most tehetetlen, kiszolgáltatott, kegyelemre utalt.

S a kegyelem egy rendhagyó húsvét formájában látogat meg minket. Most lefoszlanak a megszokott díszletek, s közelebb jön hozzánk a valóság. Nem menekülhetünk a megszokott rutin mögé, nem tudjuk újabb kalandokkal, élményekkel, kihívásokkal kitölteni az ünnepet. Még az ünneplő ruhát is csak kevesen veszik fel.

De ez az ünnep egy különleges lehetőség. Lehetőség a befelé fordulásra. Szembenézni önmagunkkal, stabilnak hitt világunk törékeny voltával, az értékeinkkel, hitünkkel, reménységünkkel.

Átértékelni a kapcsolatainkat. Arra mindenképp jó ez a válság, hogy meglássuk, mi az, ami igazán számít, ki az, aki valóban fontos nekünk, és akire bármikor, minden körülmények között, a mostaniak között is számíthatunk. Használjuk ki az ajándékba kapott időt és töltsünk minél több értékes percet a szeretteinkkel! Mondjuk el nekik, hogy mit is jelentenek nekünk! Idézzük fel együtt a legszebb, legjobb, legkülönlegesebb közös élményeket! Adjunk hálát értük - és azokért is, akik az ünnepen is nélkülözik majd a szeretteiket, mert mások felé szolgálnak, az egészségügyben, szociális intézményekben, rendfenntartásban és még számos területen!

Ez a rendhagyó húsvét most visszavihet a valósághoz. Visszavihet, ha hagyod, ha nem menekülsz a monitor, a képernyő, a borospohár mögé, a kiskertedbe vagy a konyhádba. Visszavihet a valósághoz. A Valósághoz. A Teremtőhöz. S visszavihet Jézushoz, akiről eredetileg az ünnep szól.

“Tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért... Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak (Péternek), majd a tizenkettőnek.” (I. Kor. 15:3-5.) A húsvét lényege: hogy Jézus él, nem maradt a sírban. “Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Ha nem így lenne, akkor ahogy Pál is írja, értelmetlen lenne a hitünk, és mindaz, amire az életünket feltettük. “Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is... Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (I. Kor. 15:14, 19.)

Az első húsvét is rendhagyó volt. Készületlenül érte még Jézus legközelebbi barátait is. Nagypénteken Jézus nem gyengeségből halt meg, hanem az érted érzett szeretet ereje tartotta őt a keresztfán. Nem hagyta el őt a Mennyei Atya, hanem hihetetlen erővel feltámasztotta őt húsvét reggelén. Jézus nem vereséget szenvedett, hanem legyőzte a sátánt, a halált, a bűnt, az önzést, a reménytelenséget, a depressziót, a kilátástalanságot, a fájdalmat, a félelmet. Húsvét hajnalán valami örökkévaló kezdődött az ember életében. Kiáradt az Isten mindent átható és mindent legyőzni képes ereje. Megnyílt a sírbolt, a halál elveszítette az erejét. Megnyílt a lehetőség az újrakezdésre, megnyílt az út az Istenhez, az örök élethez. A halandóból örökkévaló, a romlandóból romolhatatlan lesz. A gyalázatból dicsőség. Az erőtlenből erős. A kilátástalanból reményteljes.

Évszázadok alatt sokan éltek ezzel a lehetőséggel, mások megmaradtak az ünnep felszínénél. Kívánom, hogy ez a rendkívüli húsvét a számodra áldás legyen, hogy ne félj megállni, szembenézni a valósággal, megszólítani Jézust és megragadni az örökéletet!

Nagy szeretettel kívánok boldog húsvétot, feltámadási ünnepet, sok kitartást és hitet a Baptista Szeretetszolgálat összes munkavállalójának, családtagjának, támogatójának, önkéntesének, ellátottjának és tanulójának! Legyetek erősek! Isten áldjon mindannyiunkat.

Dr. Szilágyi Béla
alelnök