Budapest, Pákozd, Velence - Május utolsó napjaiban ünnepeltük a Baptista Szeretetszolgálat alapításának 30. évfordulóját, amely három évtizede dolgozik azért, hogy reményt vigyen oda, ahol a legnagyobb a szükség. Munkatársaink segítenek a bajba jutottakon, a rászorultakon, ott vannak a válsághelyzetekben itthon és szerte a nagyvilágban. A fővárosban, a pákozdi logisztikai központban, majd a velencei imaházban idéztük fel a múlt, a jelen és a jövő történéseit, kihívásait, az azokra adott válaszokat.

E szavakat Dr. Elijah Brown, a Baptista Világszövetség főtitkára mondta el köszöntőjében. Hálás szívvel köszönjük a méltató gondolatokat!

– Baptista Szeretetszolgálat! Öröm és kiváltság veletek lenni ma, gratulálok Nektek 30 éves elképesztő szolgálatotokhoz! Hallottunk ma az áldásról, a jóságról, ami egy olyan fohászra emlékeztet engem, amit mi otthon szoktunk imádkozni. Megtanítottuk a gyerekeinknek, az egész családnak, hogy imádkozzunk 1Mózes 12 alapján. Isten elhívja Ábrahámot, hogy hagyja ott a kényelmes helyet, és menjen el a nemzetekhez. Mi a családban így imádkozzuk ezt: áldottak vagyunk, mindannyian áldást kaptunk az életünkben. Magyarországi Baptista Szeretetszolgálat, Ti is áldottak vagytok! Most, a 30. évfordulótokon teljesen rendben van az, ha megálltok, és azt mondjátok: igen, megáldott minket az Isten. Budapesttől 30-40 kilométerre, egy nagyon kicsi kezdetből egy olyan szolgálattá növekedtetek, amely máig 65 országban dolgozott. Isten megadta azt, ami ehhez kellett, Isten felemelt benneteket, és ez nem más jelent, mint azt, hogy áldottak vagytok.

Nagyon sok helyre eljutok szolgálatom során, és az egyik legfelemelőbb pillanat az életemben itt történt Magyarországon, amikor meglátogattuk a Tábitha Gyermekhospice Házat. Láttuk a módját annak, ahogy Isten benneteket használ, ahogyan azokat az embereket segítitek, akik a legnehezebb pillanatokat élik át. Annyira megérintett engem az a látogatás, hogy utána nagyon sok országban beszéltem róla. Ez néhány karácsonnyal ezelőtt történt, de azóta egész Magyarország felismerte és elismerte azt a munkát, amit abban a házban végeztek. Mert áldottak vagytok!

Azonban az 1Mózes 12-ben az imádság nem állít meg. Az összes áldás, amit Isten nekünk adott, nem azért van, hogy megtartsuk magunknak, hanem azért, hogy kifelé is megéljük azt, mi magunk váljunk áldássá más emberek számára. Ti ezt teszitek minden nap, már 30 éve áldás vagytok. Az Isten megáld minket, hogy mi magunk is áldássá lehessünk, és Ti ebben éltek minden nap. Sándornak Isten adott egy látást, Bélának, Dávidnak Isten adott egy látást. Mindannyiótoknak Isten adott egy látást azért, hogy erőteles, hasznos módon használni tudjon benneteket. Beszélhetnénk Koszovóról, Kambodzsáról, Csádról, Afganisztánról, Irakról, Észak-Koreáról vagy Haitiról. Hadd erősítsem ezt meg bennetek és hadd kérjelek meg benneteket újra arra, hogy olyan látással éljetek, amely meg tudja változtatni más emberek életét. Soha nem volt még annyira szükség a Baptista Szeretetszolgálat munkájára, mint éppen manapság! Isten áldjon meg bennetek azért, amit tesztek, de tegyetek meg még ennél is többet, mert a világnak szüksége van rátok!

– Azért jöttem, hogy megköszönjem a partnerséget, az a kívánságom, hogy továbbra is szabadítsátok meg a foglyokat, hirdessétek a szabadság napját! – köszöntötte a magyar szervezet tagjait Alan Donaldson, az Európai Baptista Szövetség vezetője. William Wallace skót szabadságharcos híressé vált mondását idézte a Rettenthetetlen című filmből: – Lehet, hogy ennek a világnak a tragédiái elveszik majd az életeteket. De soha nem vehetik el a szabadságotokat!

– Nem az a legfontosabb, ami történt velünk, hogy mekkora lett a szervezet, hány országba jutottunk el, hány programot hajtottunk végre – mondta Dr. Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke. – A legfontosabb az ember. És az, amit megtanultunk az elmúlt évtizedekben. Nem nosztalgiával kell konzerválni a múltat, látni kell, ki volt velünk ott az úton, ki vezet minket ma is, ki adja a jövőt. Amikor Szenczy Sándor szívében megszületett a Baptista Szeretetszolgálat, semmi sem állt rendelkezésre, nem voltak források, nem volt intézményi háttér, semmi sem garantálta a sikert. De ott voltunk mi, és ott volt a hitünk! Ott volt velünk a hit az árvaházakban, az iskolákban, a szociális intézményekben, az emberkereskedelem áldozatai között, a háborúkban és a természeti katasztrófák idején. Mi csak a lépéseket láttuk, de Isten az egész utat felügyelte. A kihívások, a korszakok, az emberek változnak, de Ő ugyanaz marad. Ez a legfontosabb örökség, amit magunkkal vihetünk a következő időszakra! 

Az ünnepi alkalmakon szervezetünk vezetői, munkatársai és önkéntesei mellett velünk volt Varga László Ottó, a Magyarországi Baptista Egyház főtitkára és Papp János egyházelnök is. Elismerő szavakkal méltatták azt az utat, amit az alapítás óta bejárt a legendás Szenczy Sándor lelkipásztor megálmodta, alapította karitatív szervezet.

„De hiszen én nem tettem mást, egyszerűen csak szerettem. Ahogyan Isten engem szeretett, ahogyan Isten szeretete megváltoztatott, én se tehettem mást: szerettem mindenkit. Isten szeretete tette mindezt. Ez a válasz. Ez a titok.” (Szenczy Sándor)