X

“HITTEL ÉS SZAKÉRTELEMMEL”
Bejelentkezés
?
BELÉPÉS REGISZTRÁCIÓ

Portré Szenczy Sándorról (HVG, 2015.06.06.)

  Magányos megtérés

SZENCZY SÁNDORRÓL - A Baptista Szeretetszolgálat vezetőjéről

Amikor egyik lelkészük tíz éve hozzálátott a Baptista Szeretetszolgálat megszervezéséhez, a hazai nagyegyházak nem törődtek a nálunk történelmi kisegyháznak számító közösség buzgalmával. Ám mára számukra is világossá vált: a világban a baptisták százmilliós közössége alkotja az egyik legnagyobb protestáns hálót, szeretetszolgálatuknak szinte minden országban van képviselője. Az EU a négy legfontosabb magyarországi civil szervezet közé sorolja. Ténykedtek egyebek közt Irakban, Iránban, Vietnamban, Észak-Koreában, az elmúlt hetekben pedig a cunami sújtotta övezetekben. A szervezetben van orvos, jogász, búvár, pedagógus, tűzoltó stb. Mindannyian azt mondják: egyetlen ember, az alapító Szenczy Sándor hite gerjesztette a szolgálat későbbi sikereit.

- Úgy mondta egyszer: ha gyerekkorában megrázza az otthoni könyvespolcot, ponyvák hullottak volna a nyakába, nem a Szentírás.
Valóban. Nem otthonról hoztam a hitemet. Szüleim a százhalombattai olajfinomítóban dolgoztak három műszakban. Panelgyerek voltam, nyakamban a lakáskulccsal. Iskolában közepes, osztályfőnököm érettségit sem jósolt. Büszkén mutattam neki az értesítést, hogy mégis felvettek a váci középiskolába. Persze "sportállás" volt csak: ifjúsági sakkbajnokként kerülhettem be.

- Ott aztán kedvenc lett?
Nem éppen. Kollégista voltam, buliztam, ittam, drogoztam. Nem találtam a helyem. Elsőben tudtam meg szüleimtől - jó egy évvel a válásuk után -, hogy már nem tartoznak egymáshoz. Hamarosan szét is költöztek. Öcsém és nővérem anyámat választotta, én ezért apámat. De maradtam a kollégiumban, érettségi után pedig az utcára kerültem: nem fogadtam el a szülői tanácsokat. Bár apám elintézte, hogy munkásgyerekként felvegyenek a dunaújvárosi műszaki főiskolára, inkább a Fekete Lyukba jártam, elmerültem az akkori undergroundban. Súlyos időszak volt. A katonaság hozott csak változást.

- Kerülném a szenzációt, de állítólag őrszolgálatban, a Néphadsereg titkos parancsnoki telefonvonalán talált önre az Úr.
Rosszul végrehajtott parancs miatt büntetésből az elszigetelt pilisi lokátorállomásra helyeztek. Ott annyi feszültség volt a levegőben, hogy gumiruhában mászkáltam, agyon ne üssön az áram. Azzal szórakoztam, hogy a titkos parancsnoki vonalon hívogattam őrtársakat. Személyesen sosem találkoztam a fiúval, aki Jézusról kezdett beszélni. Először bosszantott: a vallás akkor még maximum a templom körül feketében bóklászó öregasszonyokat idézte bennem. Nem értettem, hogyan beszélhet személyes ismerőseként Istenről egy korombeli srác. Provokáltam, jöttem Darwinnal, az evolúcióval. Ám idővel rádöbbentem: pontosan nem is tudom, mit tagadok. Leszerelés után kezdtem a Bibliát olvasni. Szembe kellett néznem a kérdéssel: ha igaz, ami abban írva van, akkor aszerint kell élnem. Ha viszont nem, túl kell lépni az egészen, mert irodalomként értelmezhetetlen. Hinni kezdtem az első lehetőségben. Pedig amikor először szólítottam az Urat, nem feleltek fanfárok, nem mutatta magát angyalok serege.

Magányos megtérés. Ritka történet.
Nem sokkal leszerelésem után Kápolnásnyékre mentem, ott ígértek munkát. Becsengettem a helyi református lelkészhez, Szénási J. Sándorhoz. Akkor vált véglegessé, hogy a hit útját kell járnom. Szociális otthonban kezdtem dolgozni. A református teológián pedig elvégeztem három évet, de onnan viták miatt kellett eljönnöm.

- Min horgadt a vita?
Tanáraim azt mondták: a gyermek megkereszteléséről ugyan nem esik szó a Bibliában, de hagyományaink szerint megtesszük. Azt mondtam: ha gyülekezethez kerülnék, nem tenném meg. A keresztséget felnőttként, tudatos, hitvalló módon kell megélni. Átkerültem a baptista teológiára.

- Elsőnek miért a reformátusoknál kopogtatott?
Családi történet magyarázza. A nagyanyám párttitkár volt, akit 1956 őszén oroszok vágtak le a kötélről az utolsó pillanatban. Testvére Kádár János biztonsági csapatában dolgozott. Ez a keményvonalas ág de facto katolikus volt, amiről persze nemigen esett szó. Amikor megtértem, nagyanyám kiborult. Ugyanakkor kiderült: csecsemőkoromban anyám "kilopott" egyszer otthonról, és egy sajószentpéteri református templomban megkereszteltetett.

- Lelkészi hivatását 1994-ben Velencén kezdte egy alig tizenegy fős baptista gyülekezet élén. Választotta, küldték, hívták?
Apósom invitálására mentünk. Őt a háború után elhurcolták a szovjetek, hét évet töltött fogságban. Baptisták fogadták be, ott tért meg. Hazaérve gyülekezetet alapított. Azt mondta, sosem volt még saját lelkészük, menjek közéjük. Úgy lett. Az első időben egy zöldségtárolóban laktunk.

- Majd alig pár év alatt létrehozott és máig irányít egy világot behálózó segélyszervezetet. A hit?
Mi más? Életem alapigéje Máté evangéliuma, 14. Az első tanítás benne az öt kenyér és két hal csodája. Nem az a kérdés, elég-e az, ami nekem van, hanem hogy hajlandó vagyok-e elengedni. A másik csoda Péter vízen járása. Jó halász volt, ismerte a tengert. Mégsem tétovázott, amikor Jézus hívta. Ez a dolog lényege: a lehetetlen válik lehetségessé, ha hiszek. Tíz év alatt hét háborúban jártam, harminc menekülttáborért voltam felelős, százezer embernek segítettünk. Az ötezer forint, amelyet 1996-ban megáldottunk, egymilliárd forinttá változott, és hatmilliárdnyi áruvá. Elhittem, hogy meg lehet tenni.

- Mesélte, lánya egyszer lefelejtette önt egy családrajzról. Azóta gyakran a família is önnel tart a küldetésbe. Jól van ez így?
Megesett, hogy fél évet is távol voltam a családtól. Feleségemmel megbeszéltük: nem jó ez így. Az ige is azt mondja: én és az én házam népe az urat szolgáljuk. Eldöntöttük, azontúl mi is együtt szolgálunk. Háborús övezetbe persze nem szívesen vinném magammal őket, máshová igen.

- Gyermekeire miként hat ez a kalandos élet?
Megszokták. A képzésük elég rendszertelen, mindent angolul tanulnak a különféle missziók intézményeiben. Nincs gondjuk ezzel. Nemrég Afrikában jártunk. A tizenkét éves lányom végig ott tett-vett az anyja mellett, mondogatta, hogy orvos lesz, és gyerekeknek fog segíteni. Ötéves fiam meg arról magyarázott: felnőttként speciális mentő lesz belőle. Nem a bánattól bőgtem nagyot, amikor kiültem egy este egy homokbuckára a sivatag szélén, és visszagondoltam a hátrahagyott napra.

- Akkor sem rezzen a hit, amikor a jószolgálatban lövik ki az ember mellől a bajtársát?
Az nagy cezúra volt. Társunkat, egy tizenkilenc éves fiút 2000. április 30-án veszítettük el Groznijban. Elkapott az indulat, azt mondtam: az ember nem érdemel segítséget! Hisztérikus lettem: segíteni akarok, és lőnek rám, megölik a társamat. Korábban is volt bennem menekülési ösztön a feladat terhe miatt, de akkor komolyan úgy éreztem: feladom a jószolgálatot és a lelkészi hivatást is.

Nem tette.
A tragédia után visszatértünk a meggyalázott, ürülékkel összekent grozniji imaházhoz. Várt már ránk egy öregaszszony. Megragadta a kabátomat, mondta, három éve nem volt náluk lelkész, hát prédikáljak, olvassam a híveknek a Bibliát. Elmesélte a történetét: megölték a férjét; a fegyveresek elrabolták a gyerekeket a gyülekezetéből, és eladták őket a rabszolgapiacon; elrabolták a lelkipásztorát; diakónusának fejét levágták, a kitűzték a piactérre, ahonnan három nap múlva tudták visszalopni, hogy eltemethessék. Akik éltek, kutyák húsán éltek, esővizet ittak. Aztán Istenről beszélt, és boldog volt, hogy lelkészre akadt. Akkor döbbentem rá: nagyon nem értek valamit Istenből, a Bibliából, a hitből, amit ez az asszony világosan lát. Az ember bármit elveszíthet, de akkor van nagy baj, ha a hited lesz oda.

- Ha jól értem: lelkészként mintha újra megtért volna.
Eleinte megesett, hogy mielőtt szószékre léptem volna, valaki megüzente: elterjeszti majd, milyen voltam megtérésem előtt. Mosolyogtam, nincs rá szükség: megteszem én. Beszéltem is a drogról, alkoholról, paráznaságokról. Később látványos sikereim voltak a hivatásomban, mégis úgy éreztem: éppúgy küzdök a generációkon át magunkkal hordott nyavalyákkal - az ember esendőségeivel -, mint az apám. Elvittek rendre az indulataim. Közben magamat akartam megváltoztatni, pedig azt a torzót, ami az ember, csak Isten alakíthatja jobbá. Rá kell bízni magunkat. Lelkészként is követtem el hibákat, bűnöket, ám azt hittem, ha ezeket is kibeszélném a szószékről, gyülekezetem elfordulna tőlem, megvetnének. A szent életű segélymunkás indulataival, szenvedélyeivel küzdő, esendő ember. Groznij változást hozott. Rádöbbentem: addig úgy prédikáltam, hogy hittem ugyan a Bibliában, mégis rendre megtagadtam az erejét. Lehet második újjászületésnek is mondani, de inkább a Szentlélekkel való betöltekezés volt. Karizmatikus megújulás.

- Hit nélküli is megérthetné?
Képes lettem rá, hogy bevalljam a vétkeimet. És akik közel álltak hozzám, nem fordultak el tőlem. Három évvel ezelőtt nagy tehertől szabadultam. Most már tudom, át is érzem, hogy a szükségeimen, terveimen keresztül támad az ördög.
És sosem adja föl.

Klasszikus történet: az egyik evangélista éjjel álmában megérzi valami gonosz dolognak a jelenlétét. Kinyitja a szemét, s magát a Sátánt látja. Mosolyog, legyint: "Ja, csak te vagy az?" Alszik tovább. Hasonló nyugalom van már bennem is.

Forrás: 168 óra, Sztankay Ádám












Letölthető fájlok

docx
méret: 17.43 KB
Lap tetejére