A háború óta Kárpátaljára irányuló magyar segélyszállítmányok egyik fontos állomása Beregsurány, általában az ottani üzemanyagtöltő állomásokon tankolják tele autóikat a Beregszászon tevékenykedő humanitárius szervezetek. De gyakran az Ungvárra, Munkácsra, vagy a keleti területekre induló küldeményeknek, elsősorban tartós élelmiszernek, télidőben áramfejlesztő berendezéseknek is ez az útvonaluk. A Baptista Szeretetszolgálat pákozdi logisztikai központjából vagy más telephelyeiről érkező, vagy oda visszatérő gépjárművek vezetői is meg-megállnak a határmenti településen gázolajért a gépnek, kávéért, szendvicsért, virsliért az embernek. Sakari Koivulával, a finnországi Fida segélyszervezet ukrajnai képviseletének vezetőjével is egy ilyen benzinkút kávézójában beszélgettünk a minap. Ő az, aki Finnországban az ukrajnai humanitárius programok útját koordinálja.

 – A Fida küldetése, hogy különböző segélyprogramokat hajtson végre ökumenikus szemlélettel, finn keresztény gyülekezetek képviseletében – mutatta be szervezetét Sakari. – Közel kétszáz protestáns közösséget jelent ez szerte Finnországban. A történetünk több mint százéves, először csak missziós tevékenységet végeztünk, aztán az elmúlt 20-30 évben már nagyobb humanitárius programok lebonyolításában is részt vállaltunk és folyamatosan növekszik a munkánk mennyisége, egyre kiterjedtebb a tevékenységünk. Én 1992-ben kezdtem humanitárius területen dolgozni, és bizony ennek már több mint 30 éve, de nagyon szeretem ezt csinálni, nem is gondolok más munkára.

A szakember nagyon sok országban, a legkülönbözőbb válságövezetekben képviselte már a Fida segélyszervezetet. Szerinte ez azért is kedvező, mert minél több szervezettel dolgozik együtt, annál gazdagabb, egymástól eltérő tapasztalatot gyűjthet össze. Ezt teszi jelenleg is, amikor a magyarországi Baptista Szeretetszolgálattal vesz részt az ukrajnai háború menekültjeinek segélyezésében. Sakari egyébként – ha lehet így mondani – otthon is válságövezetben él. Szülei és egyik nővére Finnországban laknak, egy másik nővére Ausztráliába, egy harmadik pedig Svájcba költözött. Ő azonban Afrikát választotta.  

– Mi eléggé szanaszéjjel vagyunk a világban. Az én legfőbb lakóhelyem Dél-Afrika, Szváziföld, Luyengo. A feleségem „eredeti” dél-afrikai, ő Tajvanban dolgozott, amikor ott találkoztunk. Elhatároztuk, hogy Szváziföldön fogunk élni. Már csak ketten vagyunk otthon, hiszen a fiam már 34 éves, ő is humanitárius területen tevékenykedett Kongóban, egyébként most már Svájcban él. A lányom 33 éves, tehát az egykori gyerekek felnőttek, megvan a saját életük.

Sakari azt mondja, rövidesen el kell költözniük Szváziföldről. Annyira megromlott ott a biztonsági helyzet, hogy hét dobermann őrzi a házat, éjszakánként ott a puska a kéznél. A felesége ezért már két hónapja Finnországban van, azt tervezik, hogy ott folytatják tovább az életüket. Miután ezt elmondja, ismét a segélymunkára terelődik a szó.

– A magyarországi Baptista Szeretetszolgálat nagyon erős abban, hogy képes azonnal reagálni, bármi történik. A Fida nem ennyire gyors, de jó a hosszútávú programokban. Azokban az országokban, ahol megjelenünk, igyekszünk a helyi egyházakkal évekre szóló kapcsolatot kialakítani. Mi nem vagyunk kiterjedt szervezet, inkább helyi parterekre támaszkodunk. Most irodát akarunk nyitni Ukrajnában, de ez is csak egy kis iroda lesz annak érdekében, hogy koordináljuk az együttműködést a magyar partnereinkkel, így a Baptista Szeretetszolgálattal és az ukrajnai egyházi közösségekkel.

A közös program, az élelmiszer és az anyagi segélyezés a 27 éve alapított Baptista Szeretetszolgálattal jövő év februárjáig tart, és egyelőre még Sakari sem látja, merre lesz a tovább. Mindenesetre keresik a segítségnyújtás hosszabb távú lehetőségeit, ennek érdekében pályázatokat nyújtanak be Finnországban, az ottani, erre illetékes minisztériumnál. Jó lehetőségeik vannak.

– Biztos vagyok benne, hogy további támogatásokat kapunk, mert jól megalapoztuk a munkát. Most figyeljük, hogy Kárpátalján milyen szükségletek mutatkoznak, mert nem biztos, hogy februárban is ugyanarra lesz szükség, mint jelenleg, hiszen gyorsan változnak az igények. Fel kell készülnünk mindenre, hogy gyorsan tudjunk cselekedni, ha szükséges.   

Sakari Koivula arra gondol, hogy ha vége lesz a háborúnak, a megsérült lakóházakat újjá kell építeni. Nagyon sokféle munka vár majd Ukrajnában a segélyszervezetekre, mert az emberek ellátását továbbra is biztosítani kell. Így aztán tovább fogy majd a gázolaj, a benzin, a kávé és a szendvics a határmenti üzemanyagtöltő állomásokon is.