HVG Online, 2009. november 7.
Az afganisztáni magyar katonai misszió költségeihez képest aprópénzzel támogatja az állam az ottani civil szervezeteket, s még kevesebb csurran-cseppen más térségekbe.
A legnagyobb afganisztáni magyar épület kitüntető címet viselheti Pul-i-Kumriban az az udvarházszerű kétszintes ház, amely a tartományi fejlesztési tanács székhelye, és amelyet a múlt héten adtak át rendeltetésének. A nagyságrendet mindenesetre jelzi, hogy a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) révén felhúzott épület az EU és az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium társfinanszírozásában készült abból a 280 millió forintos keretből, ami a tartományi közigazgatás-fejlesztésre szolgál. Ebbe a magyar állam 50 milliót adott az önkormányzati tárcán keresztül, a többire a szeretetszolgálat segítségével pályáztak az uniónál. Összehasonlításképp: az afganisztáni magyar katonai misszió évente körülbelül 5 milliárd forintba kerül, s ennek kevesebb mint egytizede jut az államtól civil programokra (az aktuális afganisztáni helyzetről és a magyar katonai szállításokról részletesebben az e heti HVG-ben olvashat).
A külföldre szánt segélypénzek több forrásból csordogálnak. A Külügyminisztérium szeptember végén hirdetett pályázatot 93 millió forint Afganisztán Baghlan tartományában történő elköltésére. A kiírás szerint az aspiráló civil szervezetek minimálisan 30 millió forintot igényelhetnek vidékfejlesztési, oktatási, egészségügyi, biztonsági vagy infrastruktúra-fejlesztési céllal, s mindezt a magyar vezetésű tartományi újjáépítési csoport keretében.
A 2006 ősze óta tartó afganisztáni missziót Magyarország az eddigi gyakorlat szerint kétféle kasszából finanszírozza. Külön pénzzel gazdálkodott a hadsereg, illetve külön, évente körülbelül félmilliárd forinttal a civil szféra, azaz – az első évet leszámítva – a Külügyminisztérium. Az éves keretek nagyobbik felét a külügy gyakorlatilag más tárcáknak osztotta tovább. A mostani hirdetményre négy jelentkező adott be pályázatot, döntés azonban még nincs. A pénzosztásról a külügy apparátusának tagjaiból, szakállamtitkárokból, főosztályvezetőkből álló munkabizottság dönt; az előző évek tapasztalatai alapján ezúttal is a MÖSZ látszik az egyik fő kedvezményezettnek. A tavalyi két hasonló pályázat közül egyszer egyedül ők vitték el a 150 millió forintot, mellettük, a második kiírásban, a szintén állandó afganisztáni szereplőnek számító Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány nyerte a legtöbbet, 54 milliót. Ez utóbbi szervezet – mint azt a HVG kérdésére Révész Szilvia kommunikációs igazgató elmondta – tavaly bábaképző programot vitt Baghlanba, jelenleg pedig az általuk vásárolt mentőautók személyzetét képzik ki.
A MÖSZ afganisztáni működése a jelek szerint nem függ szorosan sem a baghlani magyar katonai-civil tartományi csoport mandátumától, sem pedig az állami költségvetés rajtuk keresztül elköltött forrásaitól. Egyrészt mert a szervezet már 2001-ben, vagyis a tálib korszakban elkezdte az afganisztáni segélyezést, másrészt mert – mint azt Bálint Gábor, a szeretetszolgálat fejlesztési tanácsadója a HVG-nek elmondta – eddig mintegy 8 millió dollárt költöttek el Afganisztánban, s e pénz döntő többségét nemzetközi pályázatokon nyerték el. Ennek keretében építettek-felújítottak iskolákat, létesítettek téglagyárat, gyümölcsaszaló és asztalosüzemet, mini-vízerőművet, ráadásul nem csak a magyar fennhatóság alatt álló tartományban.
A külügyminisztériumi gyakorlat más országokban is az, hogy a projekteket részben vagy egészben külső megvalósítók bevonásával végeztetik. Ilyen az úgynevezett külképviseleti mikroprojekt, amikor a magyar nagykövetség keres helyi alvállalkozót arra, hogy esetenként maximum 20 ezer eurót egy adott célra költsön el. Így támogatta például a magyar kormány néhány millió forintnyi összeggel azt, hogy Dél-Afrikában napközi otthon létesüljön mozgássérülteknek, vagy hogy a kenyai Mukuru nyomornegyedben közösségi internet-hozzáférés létesüljön.
A segélyek egy másik csoportjánál, ahol az elkölthető pénz egy-két milliótól 30 millió forintig terjed, magyar szervezet a külföldi program végrehajtója. E csoportban az egyházi segélyszervezetek, illetve alapítványok mellett az egyik legnagyobb „osztó” – legyen szó kínai árva gyerekek üdültetéséről vagy éppen kirgiz diplomaták magyarországi képzéséről – a HUN-IDA Fejlesztési Kht. E társaság egyik tulajdonosa az azonos nevű egykori külkereskedelmi vállalatból alakult Tesco Tanácsadó Kft., amelynek tisztségviselői között az elmúlt évtizedben egy sor külügyi tisztviselő fordult meg. Mások mellett felügyelő bizottsági tag volt a ma külügyi szakállamtitkárként dolgozó Horváthné Fekszi Márta.
