Most adventkor, időben az ünnep felé közeledve már évek óta visszatérően egy bibliai történet visszhangzik bennem, erre gondolok minduntalan.  

„Történt azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, népszámlálásra adott utasítást. Elment tehát mindenki a maga városába, felment József is a galileai Názáretből Betlehembe, hogy feliratkozzon jegyesével, Máriával együtt, aki akkor már áldott állapotban volt. Történt, hogy amíg ott voltak, megszülte fiát: bepólyálta és jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. 

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. Isten angyala megjelent előttük, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és persze az első reakciójuk a félelem volt, amin alig tudtak erőt venni. Az angyal azt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömöt hirdetek nektek, amely az egész emberiség öröme lesz. Üdvözítő született ma nektek, az Úr Krisztus. A jel pedig az lesz számotokra, hogy találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban”. 

Miután elment az angyal, a pásztorok így szóltak egymáshoz:„Menjünk el egészen Betlehemig és nézzük meg, megtörtént-e mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.” Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.  A pásztorok ezután dicsőítették és magasztalták Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan azt Ő az angyallal megüzente nekik.

Jelet kaptak. Lehetetlennek tűnőt. Mint mi is olyan sokszor. 

Földi életünk útjait járva, az élet nehézségei közepette szükségünk van arra, hogy bízzunk. Bízzunk abban, hogy lehetőleg úgy történjen minden, ahogyan azt előre elterveztük és megálmodtuk. De bízzunk abban is, hogy úgy essen meg velünk minden, ahogyan azt Isten eltervezte a javunkra. Mert úton lenni is jó, nemcsak a hitben megérkezni. A pásztorok örvendeztek, mert minden úgy történt, ahogyan azt az angyaltól hallották. Ha a jel valóság, akkor könnyebb bízni. 

Hinnünk kell abban, hogy életünknek is része ugyanez a bizonyosság, hinnünk kell még akkor is, ha ezt a hitet időnként nehézségek, emberi gyarlóságok teszik próbára. Munkánk során pedig, miközben legjobb tudásunkkal végezzük Istentől kapott feladatainkat a Baptista Szeretetszolgálat fenntartásában működő intézményekben, iskolákban, idősek otthonaiban, rehabilitációs és védett házainkban, vagy éppen menekülttáborokban segélyezünk a világ másik oldalán, bíznunk kell abban, hogy tevékenységünkön, tetteinken ott van Isten áldása. 

Ezért vagyunk, ezért tesszük a dolgunkat – és talán még a nehézségeink is azért támadnak, hogy az Úr örömére és dicsőségére, diákjaink és a ránk bízottak javára, legyőzzük őket. Mert az Isten elhívásában nincsen tévedés. Bízom abban, hogy az ünnep után magunk is jó pásztorok módjára, ujjongva, örvendezve térhetünk vissza a hétköznapokba, mert újra átélhettük mindazt, amiről az Üzenet szólt.

Áldott, békés karácsonyt, és teljes életet kívánok vezetőtársaim, magam és szeretteim nevében!

Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke                                                                     2017.12.16.