BELSŐ MENÜPONTOK Egy nagyszerű hét a régi mesterségek és a művészetek jegyében
Szerző: Főadmin Bejegyzés: 2016. július 14., csütörtök 16:19
– A célunk kezdetben csupán annyi volt, hogy értelmes elfoglaltságot találjunk a diákoknak a nyári szünetben, ezért eleinte arra gondoltunk, alkotótábor keretein belül ismerhetnék meg a településen lakó idős mesterek, asszonyok munkáját, fogásait – idézte fel a múltat Bárkányiné Vohl Mária igazgatónő. – Ezt az elképzelést aztán túlhaladta az idő és az élet. Ma már messzi távolról is eljönnek hozzánk az egyes szakmák jeles művelői és a művészek, hogy délelőttönként tanítsák, oktassák a fiatalokat, akik aztán délután kedvükre sportolhatnak, szórakozhatnak, színi előadást láthatnak.
Szerdán kora este éppen Keresztes Ildikó énekesnő műsora végén érkezett meg a vihar, a tábor résztvevői behúzódtak az iskola épületébe, de aztán csütörtökön már zavartalanul folytatódtak a programok tovább: aki tehetséget érzett magában, az szőtt vagy festett, aki ólomkatonát akart önteni, akár még azt is megtanulhatta. De járt az iskolában neves fafaragó és sok más művész, hogy átadja tapasztalatát és talán egy kicsit bölcsességét is a hetvenkét táborozónak. A középiskolások kötelező önkéntes óráikat tölthették el az iskolában, hiszen akadtak óvodáskorú táborozók is, rájuk pedig felügyelni kellett. A hét során elkészült diákmunkák részben hazakerülnek az otthonokba, részben pedig kiállítják, vásárra bocsátják őket, így alapozva meg anyagilag a jövő évi táborozás lehetőségét. Mert lesz tábor Sárosdon jövőre is: efelől nincsenek kétségek.
KAPCSOLÓDÓ HÍREINK
A baptista iskolák központi tanévnyitója Nyírbogdányban
Kedves, bensőséges hangulatú eseményen, Szabó Balázs gospel énekes dalai, a kisdiákok műsora és néptánca mellett köszöntöttük ma délelőtt a tanulókat, szüleiket és a pedagógusokat Nyírbogdányban, a baptista iskolák központi tanévnyitó ünnepségén.
Mi is Érintők lettünk!
A Baptista Szeretetszolgálat és az Érintők kezdeményezés összefogott annak érdekében, hogy a kórházban rekedt kisbabák életét jobbá tegye.
Vakon, de nem világtalanul – János nem lát, de másokon segít!
Vajon hányan élnek olyanok körülöttünk, akik mindenféle apró bosszúságban a világvégét látják? Akik lélekben összezuhannak a szakmai sikertelenség, a magánéleti botlások miatt? Nekik érdemes volna megismerniük Hajner Jánost, aki még látta a szülei és a testvérei arcát, a fákat, a házakat – ezekre, és a színekre ma is emlékszik. Ám 9 évesen a sors örökre lehúzta a szeme előtt a fekete függönyt. Azóta vak, és egy ideje másokon segít.
