“HITTEL ÉS SZAKÉRTELEMMEL”

Belföld

Adj esélyt a túlélésnek!

Szerző: Főadmin Bejegyzés: 2015. május 09., szombat 18:02

Annak idején, a délszláv háború lezárását követően szomorú mérleget készítettek a hírügynökségek: hetvennél is több újságíró lelte halálát az 1991 és 1996 között a Balkánon zajló konfliktusban. A harci cselekmények „túl közeliek” voltak, egy európai zsurnalisztának nem kellett nagyobb logisztikai előkészítésbe bonyolódnia ahhoz, hogy eljusson a frontvonalig. Ám a rutin, a tapasztalat, az elméleti tudás a legtöbbeknél hiányzott, s a becsvágy, az elhivatottság érzése és a pálinka fűtötte bátorság mindezt nem pótolhatta. És akinek nem volt szerencséje, az áldozatul esett saját vakmerőségének és egy (általában) szerb mesterlövész könyörtelenségének.

A haditudósítók és a humanitárius szervezetek munkatársai gyakran találkoznak a különböző konfliktusok helyszínein, és gyakran hasonló helyzetekben kell helytállniuk: a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai például a segélyszervezet megalakítása óta hét háborúban jártak. Jelenleg is dolgoznak olyan országokban, ahol a közbiztonság csak elméletben létező fogalom, bármelyik órában útnak indulhatnak egy olyan krízis felé, amelynek kimeneteléről még azoknak sincs határozott elképzelésük, akik azt kirobbantották. Ezért szükségszerű, hogy a segélymunkások időnként, lehetőleg rendszeresen elméleti és gyakorlati felkészítésen vegyenek részt. A Belügyminisztérium Nemzetközi Oktatási Központjában minap egy úgynevezett felkészítő, kiválasztási tréning, program során tehettek szert életmentő ismeretekre mindazok, akik az elkövetkezendő hetekben, hónapokban vagy években veszélyes küldetést vállalhatnak.

A szituációs gyakorlatok jellegzetes mintái voltak egy háborús, forrongó ország hétköznapjainak. Izrael, Haiti, Szudán, Afganisztán vagy Csecsenföld: bárhol előfordulhatnak olyan helyzetek, mint amilyenekkel a biztonsági szakemberek szembesítették a segélyszervezet munkatársait.  Először egy tanteremben ülve hallgatták az ismert szakértőt, Végh Józsefet, az Elit (Európai Lélektani Intézet) Kft. vezetőjét, míg rájuk nem tört két fegyveres, akik miután a mennyezetbe lőttek, elrabolták a csoport két tagját. A két hölgy számára nyomasztó percek következtek: pillanatok, amikor ólomlábakon jár az idő, torokban dobog a szív, a pulzus géppuskasorozatot dobol az erekben, a gyomor pedig görcsbe rándul. 

A jelenet után videofelvétel segítségével idézték fel a történteket és le kellett vonni a tanulságokat. A legfontosabb az együttműködés a túszejtővel, hiszen nagy az esély arra, hogy az emberrabló kezdő és ezért ideges: az ellenkezés végzetes döntéseket válthat ki belőle. Ha üvöltve kérdezi, ki a főnök, ha ordítva kérdez egy telefonszámot, ezeket az információkat el kell mondani, visszatartásuk felesleges. És ehhez egy gyakorlati tanács: egy ilyen esetben felhívható telefonszám mindig legyen kéznél - és ez szó szerint értendő -, talán éppen legyen a karra felírva. Számítani kell  arra, hogy a túszejtő, aki pénzre hajt, ha nem kap telefonszámot és pénzt, feleslegesnek ítéli a túszt és megöli, hogy szabaduljon tőle és a számára is rosszul alakuló helyzettől. Az elrabolt pedig jobban teszi, ha behunyja a szemét és megpróbál a hallására hagyatkozni, megfigyelni mindent, amely esetleg később segítheti a szabadulását. A helyes testtartás pedig az, ha kezünket tenyérrel felfelé fordítva szorítjuk a tarkónkra, ha a földre, vagy asztalra borulunk, nem hagyva kétséget a fegyveres számára.  Mindeközben nem szabad figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a stressz hatására az érzékelés nagyon leromlik: sokatmondó, hogy ahányan átélnek egy ilyen támadást, később annyiképpen emlékeznek a részletekre: a fegyverekre, a ruhákra, a hangokra.  

A gyorsaság életet menthet, ezért lehetőleg a támadás pillanatában el kell dönteni, ki a célpont és pontosan mi történik, mert ez határozza meg a helyes reakciót.

Ez az alapigazság fogalmazódott meg a résztvevőkben a második szituációs gyakorlat után. A társaság bankba ment pénzt felvenni, és a legtöbben ott várták a támadást, de a pénzintézetben nem történt semmi szokatlan. Ám később, amikor a csoport (szorosan egymás mellett haladva, mert ez csalóka biztonságérzetet nyújt) egy szűk utcába ért, kitört a lövöldözés. Többen a földre vetették magukat és nem, vagy alig próbáltak fedezéket keresni, de ez nagy hiba: a tetőről tüzelő „terroristák” lövedékei ugyanis előbb, vagy utóbb megtalálják a földön fekvőt. A helyes döntés az, ha megpróbálunk menekülni, még akkor is, ha ez látszólag a kockázatosabbnak tűnő megoldás. A gyakorlat résztvevőinek viselkedését menti, hogy felülről érkező támadás esetén szinte lehetetlen helyesen tájékozódni, de ahol egyszer már valakit eltaláltak, onnan mindenképpen „el kell mozogni”, emelte ki később Horváth Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat biztonsági tanácsadója.

Végh József az elemzés során rámutatott a rejtekhely és a fedezék közötti különbség fontosságára. A helyes viselkedés az, ha egy szűk utcában haladva nem verődünk csoportba, felmérjük a környezetet és megfigyeljük, támadás esetén hol tudunk rosszabb esetben rejtekhelyet, jobb esetben fedezéket keresni. És miközben rémült fejjel talán sikerül rájönnünk, honnan jön a támadás és arra is, célpontok vagyunk-e, mindig menekülni kell, hangzott el a történtek elemzése után a parancsnak is beillő, de adott esetben életet mentő tanács.

De gondolatban ne hagyjuk el azt, aki egy autó és a fal közé behasalva két lövést is kapott a hátába. Egyet mindjárt a támadás kezdetén, a másodikat később, mert nem keresett fedezéket, de igazán még rejtekhelyet sem. Amikor megérezte a hátán a második ütést, ahelyett, hogy legalább az autó motorja alá kúszott volna, magában eldöntötte, hogy az a lövés bizony halálos. Ennél rosszabbat azonban nem tehetett volna, hiszen sok esetben csupán az áldozat döntésén múlik, annak kérdése, a sebesült élve marad, vagy meghal. „A halált az orvos állapítja meg”, véste képzeletbeli kőbe Végh József, majd háborús konfliktusok példáit idézte, amikor a katonák jelentős százaléka orvosi értelemben megmenthető lett volna, ha lélekben nem adja fel a küzdelmet, nem törődik bele sorsába, amely talán nem is az ő sorsa volt. A lélektaktikai tréning egyik legfontosabb fogalma ekkor hangzott el: nem szabad „szerepfogságba” esni, azaz a szerepet, amit a támadó, a túszejtő ránk kényszerít, csak látszólag fogadjuk el, valójában minden idegszálunkkal, megmaradt fegyelmünkkel és minden túlélési ösztönünkkel igyekezzünk megtalálni a kiutat, keressük a menekülés lehetőségét, hiszen „mi nem halhatunk meg!”

Később a csoport vásárolni indult, nem sejtve, hogy a piacon öngyilkos merénylő kereste áldozatait. (A segélyszervezet afganisztáni küldetései során a városban, ahol egészségügyi programot hajtottak végre munkatársaik, sajnos napi esemény volt az ilyen robbantás.) A legjobb az olyan helyeket messze elkerülni, ahol nagyobb tömeg verődik össze, ha ez mégsem megoldható, figyelni kell minden gyanús jelre, furcsán viselkedő helybélire, figyelmeztetett később Herczegh Róbert, a Baptista Szeretetszolgálat biztonsági tanácsadója. Ugyanez vonatkozott a késes támadás szituációs gyakorlatára is: az ilyen esetek egyre gyakoribbak. Ráadásul – bármilyen meglepő, de higgyünk a szakértőnek - a kés veszélyesebb fegyver a maroklőfegyvernél, mert hangtalan: mire észleljük, mi történik, már akár fél tucat áldozat is haldokolhat körülöttünk vérbe fagyva az utcán, a piacon. 

Hősünk, aki a korábban a szűk utcán lövéseket kapott, jól látta a késes támadót, amint bajtársának hátába szúrja a pengét. Első reakciója a segítségnyújtás volt, a második a menekülésé: végül magában mélyen szégyenkezve ezt tette, egyszerűen elfutott. Lógó orral, csalódottan ült vissza a tanterembe a videofelvétel elemzésére, hogy meghallgassa Végh József kriminálpszichológus megrovását, mire kiderült: az egyetlen helyes út ilyenkor a menekülés útja, az ellenállással csak az áldozatok számát növeljük. Egyet tehetünk, kiáltással riaszthatjuk társainkat, hívhatjuk fel figyelmüket a halálos veszélyre.  Az egyik menekülő azonban még akkor sem úszta meg, amikor messzire ért a piactól. Amikor az épület sarkához érve gondolkodás nélkül szaladt tovább, szinte belefutott a késes támadóba. Herczegh Róbert ezért arra figyelmeztetett, hogy mindig – még a saroktól is – távolságot kell tartani, majd megmutatta helyes testtartást.  

Az utolsó szituációs gyakorlat során tűz ütött ki egy irodaházban, a csoport tagjai a biztonsági munkatársak közreműködésével ezt a helyzetet viszonylag hibátlanul oldották meg. Viszonylag, mert egyikük egy olyan ajtón át menekült, amely nem vezetett sehová. A tanulság: mindig körül kell nézni a szállodában, az irodaházban, ahol több-kevesebb időt töltünk, fel kell mérni a lehetséges menekülési útvonalakat, meg kell keresni a tűzlépcsőt. És nem szabad elfeledni: tűz esetén nagyjából két percünk van arra, hogy mentsük az irhánkat, a további időveszteség már az életünkbe kerülhet.  

Több meglepő, és nagyon sok értékes szabályt megtanulhattak a program résztvevői, akiknek munkája, élete gyakran háborúk és válsághelyzetek közepette zajlik. A túlélés esélyének növeléséhez tanulni és gyakorolni kell – meg kell próbálni a lehető legkevesebb esélyt adni a Sátánnak.  

               

                         

KAPCSOLÓDÓ HÍREINK

Letettük az épülő logisztikai központ alapkövét, új fejlesztés kezdődött

Pákozd – Letettük hétfőn a Baptista Szeretetszolgálat pákozdi logisztikai központjának alapkövét, amelyre több más fejlesztés mellett mintegy 638 millió forintot nyertünk el európai uniós pályázaton.

Az igazságügyi miniszter volt az öregdiák a baptista gimnáziumban

Budapest – A Baptista Szeretetszolgálat idén hetedik alkalommal tartotta meg országos tanévnyitóját, s már nem először tette ezt a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnáziumban. Az eseményen mások mellett köszöntőt mondott Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter is, az intézmény öregdiákja.

Tanévnyitó és ünnep az új épületbe költözött baptista középiskolában

Szeged – A Baptista Szeretetszolgálat fenntartásában a 2018-2019-es tanévben szeptembertől országszerte 50 baptista oktatási intézményben közel 15 ezer diák kezdi meg a tanévet. A szegedi tanévnyitó ünnepségen új épületet is avattak.

Lap tetejére