X

“HITTEL ÉS SZAKÉRTELEMMEL”

A modernkori rabszolgaság stációi

Szerző: Főadmin Bejegyzés: 2016. október 11., kedd 14:41

 

A Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni harcának fő célja, hogy az áldozatokat kimenekítse kiszolgáltatott helyzetükből és segítse visszailleszkedésüket. A segélyszervezet az elmúlt tizenöt évben védett házak létrehozásával, számos prevenciós és figyelemfelkeltő programmal végezte ezt a munkát. Rá kell világítani annak a 27 millió férfinak, nőnek és gyermeknek a helyzetére, akik ma is a rabszolgaság áldozatai. Az alábbiakban néhány olyan esetet idézünk fel, amelyek a közelmúltban a segélyszervezet emberkereskedelem elleni programjában dolgozó szakemberek látókörébe kerültek.

 

Vera

 

„Június 13-án találkoztam egy régi ismerősömmel, aki elhívott szórakozni. Beültünk az autójába, megkínált cigarettával. Amikor elszívtam, arra lettem figyelmes, hogy szédülök, és kezdett minden elhomályosodni körülöttem. A következő pillanatban már nagyon álmos lettem. Amikor fölébredtem, nem tudtam hol vagyok, és amikor kiszállhattam az autóból, már a tengerparton találtam magam. Elkezdtem sírni és kérdőre vontam az ismerősömet: hogyan kerültem oda? Akkor kiderült, hogy ő strici. A keresztfia már várt minket, neki akkor már évek óta több lány dolgozott prostituáltként. Sírtam, hogy én ezt nem csinálom, hozzanak engem haza. Erre a strici nyakon rúgott, és azt mondta, hogyha nem állok ki az útra, akkor erőszak következik. Tehát két választásom maradt, vagy csinálom, amit mondanak, vagy pedig ütlegelnek. Az ütlegelést választottam. De egy idő után már azt sem bírtam, ki kellett, hogy álljak az útra.

Ott a többi lány megtámadott, gázspray-vel lefújtak, aztán vagy tízen megvertek. Két lányt csúnyán megvertem én is. Aztán megjelentek a stricik, elvittek és egy parkban megvertek mind a ketten ezek ellenérre is. Szájon rúgtak úgy, hogy kiestek a fogaim. Aztán visszavittek az útra. Egy autóval el kellett mennem, miközben figyelték minden sarkon, hogy kiszállok-e, azután a pénzt elvették, és még vizet sem kaphattam. Sokszor elájultam a nagy melegben a víz hiánya miatt. Végig az utcán kellett aludnom, parkokban és a tengerparton, mert nem biztosítottak szállást.

Két hónapig voltam Franciaországban, ez idő alatt folyamatosan bántalmaztak. Maradandó sérülésem a fogaim elvesztése volt. Aztán megismerkedtem egy magyar-román emberrel, aki fölajánlotta, hogy segít elmennem a rendőrségre. De folyamatosan követtek és akkor még féltem. Később mégis segített eljutnom a rendőrségre.

Augusztus elején tettem feljelentést, és aztán a rendőrségről védett házba vittek. Két hetet maradtam ott, amíg az elkövetőket be nem zárták. Aztán megvették a jegyet, föltettek a buszra és kaptam 350 eurót. Sok fenyegetés ért miután hazajöttem, még az édesanyámat is megfenyegették. Még mindig keresnek, hogy megöljenek”.

 

Viola

 

Viola (22) gyermekkorában több alkalommal is állami gondozásba került. Abban az időben ismerkedett meg az élettársával, aki majdnem negyven évvel volt idősebb nála és 14-18 éves kora között több alkalommal is prostitúcióra kényszerítette, rendszeresen brutálisan bántalmazta, fejét kopaszra borotválta. Több évig tartott ez így. Az egykori élettársától öt gyermeke született, azonban a legidősebb gyermekük már nevelőszülőknél él az apa brutalitása miatt. Viola segítséget kért a helyi rendőrségtől és a gyámhivataltól, kérte, hogy menekítsék ki szorult helyzetéből. Segítettek neki, de a gyámhivatal két-két gyermekét külön nevelőszülőknél helyezte el. Nyolc általános iskolai végzettsége van, gyermekei 2, 5, 7, 9 és 12 évesek.

 

Tamara

 

„Még 2008 őszén történt, hogy elmentem egy barátnőmmel buliba. Akkor 15 és fél éves voltam. A buli után a barátnőmnél aludtam és másnap a barátnőm és az édesapja elvették az irataimat, azt mondták, hogy dolgoznom kell, mint prostituált. Ellenkeztem, de 15 és fél évesen nem volt semmilyen lehetőségem arra, hogy védekezzek. Még aznap hívtak hozzám két embert. Ezután egy másik stricihez kerültem, mert a barátnőm apja eladott. Ott rajtam kívül még három lány volt. Én egy szobában, egy kicsi részen laktam együtt a stricivel és a családjával, a többi lány egy másik szobában lakott. Ott házakhoz vittek dolgozni, illetve házhoz jöttek a kliensek. Enni nem nagyon adtak. Naponta egy-két embert kellett szexuálisan kiszolgálnom.

Azután elszöktem egy fiúval, de ő is dolgoztatni akart a családjával. Elvették tőlem a személyes okmányaimat, azokat nem kaptam vissza többé. Ők az útra is kivittek. Többször megvertek, mert nem akartam kiállni, és mert meg akartam szökni. Ott körülbelül fél évet töltöttem, egy sofőr segített megszökni, egy másik családhoz kerülni. Akkor még fiatalkorú voltam, a nővérem papírjaival dolgoztam. Ismét eladtak, mert nem kerestem eleget. Akkor egy olyan stricihez kerültem, aki pornófilmben való szereplésre kényszerített. Közben bárokban és az utcán is kellett dolgoznom. Az egyik visszajárós vendégem szöktetett meg ismét”.

 

Zsuzsanna

 

Zsuzsanna (24) az internet segítségével ismerkedett meg Alival, aki algériai, Münchenben lakott és alkalmi munkákból élt. Ezt nem közölte Zsuzsával, sőt, ígért neki fűt-fát, minden jót. Münchenben többször találkoztak, olyankor Ali kifejezetten „nyomult” Zsuzsára, kedvére tett, megszerettette magát. Zsuzsa egy kelet-magyarországi kis faluból származott és munka nélkül volt. A kapcsolatot kitörésnek érezte a helyzetéből, környezetéből. Rövid időn belül Münchenben, muszlim szokás szerint összeházasodott Alival és felvette a muzulmán vallást a kapcsolat kedvéért.

Mivel Ali nem kapott tartózkodási engedélyt Magyarországon, ezért és a jobb kereseti lehetőségek miatt Münchenben maradtak és dolgoztak. Ali egy takarító cégnél helyezkedett el, míg Zsuzsa alkalmi munkákból élt. A kettejük fizetéséből béreltek egy kis lakást. Zsuzsa hamarosan teherbe esett és gyermekük született, egy gyönyörű kislány. Eleinte a kapcsolatuk harmonikusnak volt mondható, de később Ali esténként rendszeresen találkozókra járt, állítólag barátokkal lógott, de hogy pontosan mit csinált és kikkel volt, azt nem kötötte Zsuzsa orrára. Aki éjszakánként és nappal is egyedül maradt a gyermekével, csak magára számíthatott. Az albérletet, ahol éltek, csak gyermektelen házaspároknak adták ki, ezért a bérleti szerződésüket nem hosszabbították meg, így másik albérlet után kellett nézniük.

Zsuzsa egy négyhetes angol nyelvtanfolyam miatt hazajött Magyarországra, miközben Ali a kétéves kislánnyal a ramadán alatt elutazott Algériába azzal a céllal, hogy megmutassa az unokát a szüleinek. Ali a gyermek nélkül tért vissza Münchenbe. Zsuzsának azt mondta, azért maradt ott a gyermek, mert beteg lett, és ha meggyógyul, akkor hazahozzák majd. Zsuzsa őrjöngött, kiabált és nekitámadt Alinak annyira, hogy a szomszédok kihívták a rendőrséget a családi veszekedéshez. Zsuzsa nem nyugodott és egyedül készült elutazni Algériába, mivel Ali a pénz és az útlevél hiányára hivatkozva nem volt hajlandó vele menni. Ali eltüntette a gyermek születési anyakönyvi kivonatát és egyéb hivatalos papírjait, s elvitte Zsuzsát Düsseldorfba, ahol aláírattatott vele egy arabul íródott papírt, ami Ali elmondása szerint a szociális lakásigénylésre vonatkozott. Zsuzsa tulajdonképpen nem tudta, hogy mit írt alá. Később felmerült benne az, hogy a gyermekéhez való jogáról mondatták le?

Algériába utazott, ahol felvette a kapcsolatot a magyar konzuli szolgálattal, elmondta a történetét és segítséget, tanácsot kért. De nem volt sok reménye, mivel bűncselekmény nem történt, Alival házassági életközösségben élnek, ezért gyermek-elhelyezési perről nem lehetett szó. Ráadásul nem is Magyarországon éltek. Zsuzsa egyedül utazott vissza Münchenbe és végső elkeseredésében minden szálat megpróbált megmozgatni, hogy a gyermekét visszakapja.

Később megtudta, hogy Ali egyik lánytestvérének a gondozására bízták a kétéves kisgyermeket. A kislány most tanul beszélni, és nyilván arabul teszi ezt, mivel folyamatosan Algériában van egy olyan, inkább garázsra emlékeztető lakásban, ahol a szociális és higiéniás ellátás sem megfelelő.  

 

Kati 

 

Kati (37) kiválóan beszél angolul és férjével együtt jó pár éven át az Angliában élt és dolgozott, ahol magyar-angol tolmácsolással foglalkozott. Pár éve elvált és hazaköltözött Magyarországra, majd kiutazott Berlinbe, ahol pincér lett egy étteremben. Berlinben megismerkedett Gashival, aki muzulmán albán. A megismerkedésüket követő bő egy év alatt szerelembe estek és elhatározták, hogy összeházasodnak. Gashi elmondta, hogy megfelelő vagyonnal rendelkezik Albániában és a szülei befolyásos emberek. Gashi arra kérte Katit, hogy az esküvőt Albániában, muzulmán szokás szerint tartsák meg (azaz vegye fel a muzulmán hitet), ezért először Magyarországra látogattak pár hónapra, majd azt tervezték, hogy tovább utaznak Albániába.

Gashi egy svéd rendszámú és törött szélvédőjű autóval közlekedett. A magyar rendőrök igazoltatták és kiderült, hogy lejárt az uniós tartózkodási engedélye. A magyar hatóságok bevonták a papírjait és repülőgéppel kitoloncolták az országból. Gashi arra kérte Katit, menjen utána és találkozzanak az albániai Vlorában. Összepakolta a bőröndjét, majd vonattal és busszal Gashi után utazott, aki a buszpályaudvaron várta. Elmentek egy barátja lakására, ahol két-három éjszakát töltöttek, majd onnan egy másik baráthoz költöztek, később egy külvárosi telepre vitte őt, ahol Gashi rokonai laktak.

Attól kezdve Kati nem járhatott szabadon, nem érintkezhetett a külvilággal. Az útlevelét és személyes papírjait elvették: az ottani kommunából nincs kiút. Az első napokban telefonon kapcsolatba tudott lépni a szüleivel, de aztán egyre ritkábban telefonálhatott, mert állandóan figyelték.

Kati elmondta, hogy sokszor fáradtan és fájdalmakkal ébred és nem emlékszik arra, mi történt vele az előző este. Ha nem teszi azt, amit Gashi kér tőle, a férfi megveri. Azt mondja, állandó pszichés nyomás és fizikai fenyegetés alatt él, helyzete kilátástalan. Attól fél, hogy ha a hatóságokhoz fordul, tovább viszik egy másik településre, aztán szerv-, vagy emberkereskedelem áldozata lesz.

 

 

 

KAPCSOLÓDÓ HÍREINK

Helyszíni riportokkal és izgalmas beszámolókkal megjelent a Felebarát!

„Negyedszázad mögöttünk, Isten mellettünk”: Dr. Szilágyi Béla elnöki köszöntőjével megjelent a Felebarát Magazin, a Baptista Szeretetszolgálat időszaki kiadványának legújabb száma.

Jelentős adománnyal segített a magyar női kézilabda válogatott!

Budapest - 7 millió forint adománnyal csatlakozott az olimpiára kijutott magyar női kézilabda válogatott, a szakmai stáb és a Magyar Kézilabda Szövetség szakági vezetősége a Baptista Szeretetszolgálat gyűjtéséhez, amelyen a nemzeti csapat és a szervezet egy Eger környéki családot támogat.

Felhívás vérplazmaadásra!

A Baptista Szeretetszolgálat bátorítja és kéri mindazokat, akik igazoltan COVID–19-betegségből gyógyultak meg, hogy segítsék vérplazmaadással a krízishelyzetben levő vírusfertőzött beteg embertársaink gyógyulását!

Lap tetejére